Magyar diákok külföldön: menni minden áron?

“Határozottan emelkedik a külföldön tovább tanuló gyerekek aránya, az idén végzettek legalább fele máshol folytatná” – mondta az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium vezető tanára, Fenyő D. György. A szintén topgimnázium Fazekas Mihály Gimnáziumban is jelentős a külföldre készülők aránya: ott a végzősök 30 százaléka menne – szemben a tavalyi nagyjából egy ötöddel. És a korábban végzettek közül is többen – újra – próbálkoznak külföldön.

Ilyen nagy számokkal más megkérdezett iskolánál nem találkoztunk. Jellemzően 5-10 százalékról beszéltek, bár az egyik két tannyelvű iskolában 20 százalék körül van az arány. Máshol viszont “darabra” és nem százalékra van meg az öt diák (maximum!).

Azt azonban többen is mondják, hogy a jövőjüket külföldön elképzelő érettségizők száma az elmúlt években folyamatosan nő. Bár tény, a drasztikus kiugrás 5 éve volt – nagyjából akkor, mikor a kormány rendesen bekavart a keretszámokkal, és a nagyon népszerű szakokon erősen limitálta az államilag finanszírozott létszámot.

Arról, hogy azóta mennyien mentek el, illetve most hányan vannak kint, pontos adatot senki sem tud mondani. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megkeresésünkre közölte, a 40 ezer oktatási intézménynek nincs adatszolgáltatási kötelezettsége, így az OECD-adatok alapján annyit tudnak, a külföldön tanuló diákok száma 10 ezer fő alatt van. Erre a nagyságrendre a minisztérium azt írta, nem túl jelentős, és nem is aggódnak miatta, azt pedig semmiképpen sem gondolják, hogy ez a magyar felsőoktatásnak szóló üzenet, hiszen máshol több diák tanul idegen országban. A Városmajori Gimnázium igazgatója, a Gimnáziumok Országos Szövetségének elnöke, Szebey Tas ezt tavaly nem így látta. A VS.hu-nak akkor azt mondta, a magyarországi egyetemi szakok presztízse romlott, a felnőttek és fiatalok bizalma csökkent a magyar diplomák értékével kapcsolatban.

“Ha a tendencia folytatódik, 10 éven belül minden második diák külföldön akar majd tovább tanulni."

A magyar diákok körében Ausztria, Németország és Nagy-Britannia a három fő célország, bár a sorrend évente változhat. Most azonban épp ez tűnik aktuálisnak az Engame Akadémia gyűjtése alapján. A különböző országok felsőoktatási adatbázisából gyűjtötték az adatokat, de van benne némi becslés is, és csak az alapszakokra vonatkozik.

Nagy-Britanniából vannak egészen pontos adatok, abból kiderül az is, hogy nem minden próbálkozót vesznek fel. Sőt.

Előfordul az is, hogy a diákot felveszik, majd amikor ő, illetve a családja szembesül a valós költségekkel, inkább bele sem vág, esetleg az első évben hazajön – mondja Munkácsy László, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumának igazgatója. “Sokan ingyenes képzésre jelentkeznek, vagy oda, ahol egy jó ösztöndíjjal fedezhető a tandíj, ám rájönnek, a kint lét nagyon drága, és mégsem tudják előteremteni a fedezetet.”

Több igazgató is azt mondta, diákjaik döntő többsége az alapképzést itthon végzi – különösen akkor, ha az ingyen van –, mesterszakra vagy dolgozni viszont már többen kimennek. Barlay Bence, a Ciszerci Szent Imre Gimnázium vezetője például arról beszélt: náluk a gimnázium alatt egy évet külföldön tanulók száma ugrott meg – saját viszonyítási alapjukhoz képest – drasztikusan, de ez is csak néhány fővel jelent többet.

Nem úri kiváltság

Világlátás, nyelvtanulás és a jobb életkilátások motiválják azokat, akik külföldön tanulnak tovább. Vagy éppen egy négyemeletes kísérleti üzem.

A gödöllői Török Ignác Gimnáziumban végzett Oláh Dóra Petra, aki vegyészmérnöknek tanul, most végezte el az első évét az Imperial College Londonban. Egyes statisztikák szerint ez a világ 8. legjobb egyeteme.

Különleges helyzetben volt: édesapja és testvérei már 3 éve kint élnek, így nem volt kérdés, hogy ott folytatja. Igaz, megtehette volna azt is, mégsem hagyta itt a magyar gimnáziumot az utolsó két évre. Mint meséli, "nagyon jó tanáraim voltak és akkor kezdődtek az érettségi-előkészítők. Kint a nulláról kellett volna kezdeni mindent, úgy nem biztos, hogy felvettek volna.”

Dóra tandíja évi 9 ezer font (átszámolva nagyjából 3,5 millió forint), amire kap állami hitelt. Néha aggódik, hogy hatalmas adóssággal kezdi az életet, de a többiek nyugtatják: a törlesztésnek nagyon baráti feltételei vannak. A kollégiumért 126 fontot fizet hetente, ami Londonban olcsónak számít. Egyágyas szobája van, saját fürdővel. Szociális alapon jár egyébként támogatás, az uniós diákoknak is. Van azonban olyan is, ami így is drága - például az utazás. Őt a családja segíti anyagilag, de a közeli bevásárlóközpontban így is az akciós termékeket keresi, szórakozni is ritkán jár.

Itthon nem sok barátja volt, kint viszont hamar beilleszkedett. Tény, segítik is ezt. Most is nagy élményeként meséli, hogy a beköltözés estéjén volt egy hatalmas pizzaparti, ahova a kollégium vezetése 400 pizzát rendelt a zömmel elsősök lakta épületbe.

Az egyetem viszont nem feltétlenül indult ennyire barátian. Például már a harmadik héten bedobták őket a mélyvízbe: nulla tudással kellett megoldani egy projektet egy ötfős kiscsoportban. Mindezt úgy, hoogy a professzorok csak a célzott kérdésekre válaszoltak.

“Ezt ma már öt perc alatt megoldom, akkor egy hétig dolgoztunk rajta, és nem lett tökéletes” - meséli. És ma már a jót látja benne: legalább bemehettek az álomlaborba.

A terhelés aztán egyre nő, a második év még durvább lesz. És az egyetemen nincs pardon: ha három tárgyból megbukik valaki, kicsapják. Csak vizsgát lehet ugyanis ismételni, évet nem. Dórának az első évben nyolc nehéz vizsgája volt, és az egyik tárgynál nem biztos, hogy átment: “40 százalékot kell elérni a vizsgán, de relatívan osztályoznak: ha mindenki nagyon rosszul teljesít, lejjebb viszik a ponthatárokat, ha jól, akkor feljebb. Így kompenzálják, hogy nehéz vagy könnyű egy vizsga.”

Vannak viszont szociális szempontok, amiket ugyancsak figyelembe vesznek: ha valaki például igazolható okok miatt nem tud levizsgázni, az halaszthat. Sőt, maga az egyetem kérdezi, nem volt-e valami probléma, ami indokolja a könnyítést. Az előadásokat pedig rögzítik, így ezeket a vizsgára készüléskor is vissza lehet nézni.

Dóra azt mondja, alapvetően elég a magyar gimnáziumban megszerzett tudás, de egy-két helyzetben eléggé le van maradva:

“Az egyik ilyen az a laborokhoz kapcsolódó elméleti és gyakorlati tudás. Itthon mi nem nagyon kísérleteztünk, főleg nem úgy, hogy rendesen jegyzeteket is készítettünk volna. Mikor először kiadták a feladatot, csak néztem nagyokat. De szerencsére egy roppant kedves és türelmes laborpartnerem volt, aki nagyon sokat segített. A másik kényes pont a matek. A britek mást tanulnak gimnáziumban: az nekik az első évre bőven elég, nekem meg nem.”

Dóra szerint, ha valaki jól beszéli a nyelvet, és van tartaléka, simán belevághat egy külföldi tanulmányba, az szerinte sokkal jobban is mutat az önéletrajzban. Neki tulajdonképpen csak a túró rudi hiányzik, így nagyon szeret kint lenni, és nem tartja valószínűnek, hogy egyhamar hazajön. A hamarosan végző húga is angol egyetemet nézett ki, tanárai szerint simán felveszik Cambridge-be.

Nem kell úgy elájulni

Az Angliában tanulók többsége egyébként nem mérnöki, hanem bölcsész-, társadalomtudományi és gazdasági képzést választ.

A külföldi tanulásra is felkészítő Milestone Intézet társalapítója, Zeitler Ádám korábban a VS.hu-nak azt mondta, a “mindegy, csak külföldre”-mentalitás káros, kicsit rózsaszínre van színezve az egész. Szerinte a diákok ugyanúgy érezhetik magukat jól, vagy rosszul, akárcsak itthon.

“Mintha ámítanák a diákot azzal, hogy kint minden jobb. Egy fokkal tényleg jobb, de kelet-európai bevándorlóként egy elitista országban nem könnyű helytállni. Persze Közép-Európában azt érzik az emberek, hogy angol és amerikai egyetemeken van a tudás fája.”

Szerinte a képzés, és nem az intézmény vagy az ország alapján kellene dönteni. Társadalomtudományban például jó a kritikus gondolkodásra építő angol-amerikai módszertan, de egy orvostanhallgatónak például teljesen fölösleges kifizetni a külföldi képzést, mikor itthon is világszínvonalú és nemzetközileg versenyképes tudást kaphat.

Forrás: http://hvg.hu/itthon/20160617_kulfoldi_diakok_egyetem_anglia_tovabbtanulas

Az Imperialba nem jár sok magyar, a londoni nagykövetségen, az elsőéveseknek rendezett fogadáson például hatan jelentek meg onnan. Összesen viszont 40-50 diák fogadta el a meghívást, a hazai ízeket felidézni hivatott májkrémes és téliszalámis szendvicsek mellett a nagykövet meg is jegyezte: többen vannak, mint tavaly.

Forrás: http://hvg.hu/itthon/20160617_kulfoldi_diakok_egyetem_anglia_tovabbtanulas